PDF Nyomtatás E-mail
Tartalomjegyzék
Szihalom bemutatása
2. oldal
Muemlekei
Minden oldal

 

Ebben az időben már plébániája volt. Zenhalom, Zenholm, Scenhalom néven említik a XIII. századi oklevelek. A század végén kisebb adományozások folytán birtokrészekhez jutott az egri káptalan is. 1317-ben a falu egyik fele a püspökségé, másik fele a káptalané lett. A XV. században már a Zyhalom névalak olvasható az oklevelekben. A falu határa Alsóbő és Czepes-pusztáig terjedt. 1417-ben püspöki vámhelyként említik, az egri püspök sóvámot szedett - feltehetően a Sósrévnél. Hogy a község mai nevét mikor vette fel, arra vonatkozó adatok nem találhatók. 1550-ben a 10 házban lakó 11 nős férfi már a töröknek is adózott a búza, kétszeres, méhkasok, szénatermés, sertések és a kincstári rét után. Eger 1552. évi ostroma során a törökök felégették, 1554-ben a Fülekre telepedett török basa pusztította, 1566-ban pedig a tatárok hamvasztották el. 1596 körül a püspöki sóvámház körül 5 jobbágy lakik, a másik két utca az Eger-patak mellett, illetve a maklári út mentében fekszik.


1633-ban, Pyber püspök idejében az egri püspökség és káptalan tizedszedési vitáját oly értelmű megállapodással szüntették meg, hogy a Maklár és Felsőtárkány közötti falvak ezután kizárólagosan a püspökséget, Szihalom birtokjoga pedig egyedül a káptalant illeti. A XVII. század közepén Rézmán basa az egri vár tartozékaként használta a falu határában elterülő ún. Basarétet, ez még száz év múltán is az egri váré volt.

1699-ben a falu pusztán áll, gazdátlan földjeit, rétjeit Butler János egri várkapitány bérli. A XVIII. század elején benépesül. Lélekszáma 1787-ben 1389 fő.

Földesura az egri püspök volt, később pedig az egri főkáptalan.

Az 1848 előtti időben úrbéres község volt, 1871 után szabad község. Szihalom Borsod vármegye délnyugati szélén, Heves vármegye határán fekszik. Egész határa síkság, csupán az északkeleti részen láthatók kisebb emelkedések.

Erdeje nincs, vizei a Rimapatak a község nyugati szélén, az Ostorospatak a határ északi szélén, mely patakok vize kevés, nyaranként teljesen kiszárad. A határ nyugati szélén folyt még az Egerpatak, mely elegendő vízbőségű volt malomhajtásra. A község határának kiterjedése 1920-ban: 6316 kat. hold, melyből szántó: 5306 hold, rét: 265 hold, legelő: 402 hold, terméketlen terület: 275 hold, melyben az utak, homokbányák, házak, udvarok is bentfoglaltattak, kert 68 hold.
Határában volt a Káptalantanya és a Sósrévma.
A lakosság lélekszáma az 1920-as években volt a legnagyobb, (3128 fő), azóta kismértékben, de folyamatosan csökken.
A XVIII-XIX. század idején a hasonló jobbágyfalvak életét élte.

Nyomot hagyott a településen az első- és a második világháború is.

Az első iskola 1758-ban épült, 1959-től önálló községi könyvtár is működik.