PDF Nyomtatás E-mail
Tartalomjegyzék
Szihalom bemutatása
2. oldal
Muemlekei
Minden oldal

Szihalom története


Községi pecsét 1764-ből: három halomból kinövő búzaszálak, fölöttük stilizált napkorong, körirata: Szihalmiense sigillum 1764.

Szihalom rövid története:

Az Eger-, illetve Rima-patak mellett teljesen sík vidéken, termékeny kötött talajon fekszik. 1866-ban a 6286 holdas határából 4989 hold a szántó, 414 a rét, 713 a legelő kiterjedése. 1950-ig Borsod megyéhez tartozott, de a Sósrév környékét és a Koszperium nevű rétet korábban is Heves megyéhez számították. Szihalom község keletkezésének ideje nem ismert. Borsod vármegye monográfiája szerint - mely Anonymus történeti művére hivatkozik - már a honfoglalás idejében megvolt. Az azelőtti időben valószínűleg szlávok lakták.

Az Árpádvár vagy Földvár jelentős, kora- és középbronzkori telep volt. A határban korarézkori és későbronzkori edények, urnatemető, az árpádvári bronzkori telepen Árpád-kori sírok kerültek felszínre. A falu nevét már Anonymus megemlíti Zenuhalmu néven: "Árpád vezér az Eger vize felé tartván, itt megpihent, s övéivel több napig e tájon tartózkodott. Azt a halmot, amelyen számára leveles színt készítettek, Zenuhalmunak (vagyis Szín-halomnak) nevezték". A község később Szénhalom néven ismeretes, mint Szent István király által az egri püspöknek adományozott birtok, mely földesúri joggal bírt, s e kiváltságban 1261-ben IV. Béla király megerősítette.